BúvárBlog

Hazajöttünk Kaprijéről, írok majd róla afféle formális tesztet is, de... Pár plusz személyes szó sem árt.

A sziget a kocsimentességével, a jó hangulattal alapvetően kedvező benyomásokat hagyott bennem. Amikor végiggondoltam, hogy és miért szeretnék nyaralni az Adrián, akkor Kaprije bizony olyan helyként maradt meg bennem, ahol el tudnék tölteni pár napot. Lazázós, békés. A merülés meg mint máshol az Adrián: nem várok igazán semmit tőlük. Ha eleget merülsz máshol, megkopik az Adria fénye, legalábbis az emberek túlnyomó többségében. Ami az olyanokat visszacsábíthatja, mint én, az éppen ez a szigetezés, a karnyújtásnyira levő mindennel, a kocsmákkal, a békével.

Szóba került a legényekkel egy összeugrás valahol. És ha nem Stefiéknél találkozunk, vagy a búvárbálon, Kaprije lenne az első, amit bedobnék az Adrián. Még akkor is, ha nem merülünk.

A fő indokom pedig a végére hagytam. Én tényleg nagy kísérletező vagyok, sok bázison és sok helyen megfordultam már, mindenféle emberekkel találkoztam, de most az a ritka helyzet állt elő, hogy alig két nap alatt a bázison épp ott tartózkodó valamennyi, azaz húsz búvár nevét megjegyeztem. Nem tolakodó volt a közösségi élet, egyszerűen csak ilyen a hely, meg a hangulata.

No, hát ezért fogom észben tartani. És mellesleg merültem is, aminek köszönhetően az egyik legerősebb, és mondhatom, meghatározó élmény ért az Adrián. Soha nem gondoltam volna, hogy pont itt fogok egy hálóba akadt, elpusztult cápát látni. Nem örültem neki, de így alakult. Ez (is) Kaprijét jelenti számomra a jövőben.