BúvárBlog

Miközben idehaza állítólag bőven volt eső, Pagon nem nagyon volt problémánk az időjárással. Nem volt problémánk a horvát határőrökkel se, meg a rendőrökkel se. Tulajdonképpen semmi olyanra nem emlékszem, ami valódi tüskeként maradt volna bennem. Volt egy érthetetlenül flegma pincérnő egy benzinkúton, de őszintén szólva, a kávé jó volt, feleségül venni meg afférunk előtt sem akartam...

Szóval most Pag, egy hónapja Kaprije, összesen nyolc merülés, sok új élmény. Itt vagyok a gondolataimba merülve, mert jobban élveztem ezeket az adriai napokat, mint ahogy előzetesen gondoltam. Kaprijén is láttam pár érdekes dolgot, és az a nagyon csendes-emberléptékű sziget kellemes nyomokat hagyott bennem. Igen, az egy "csak úgy" úticélnak se lenne rossz, merülés és minden más nélkül, egyszerűen csak megélve a tengerparti létet.

Pag pedig jófajta búvárkalandként marad meg bennem, sok, víz alatt töltött perccel, a mi szájízünk szerint való parti merülésekkel. Jozef örült nekünk, a szállásunk a bázis felett roppant praktikus volt, este ki tudtunk ülni a kis erkélyre, a tengert nézve, ezúttal a párommal és búvárvizsgázó gyermekével, egy jó vacsora után... Szó se róla, lehetne rosszabb. Sokkal rosszabb.

Az, hogy jólestek ezek az adriai utak, jelenthetné azt is, hogy lejjebb adtam a mércét, merülések híján még a hideg Földközi-tenger is jó, meg jelenthetné azt is, hogy egyre jobb búvár vagyok és egyre inkább képes vagyok észrevenni a víz alatt azt is, amit régebben nem lettem volna képes. De szerintem így egyik sem igaz. Inkább az a valós alapállás, hogy egy-két, eltolt adriai búvártúra a kezdetek kezdetén alapozta meg mindazt, amit én erről a tengerről gondolok. Vacak apartmanok, szállás kilométerre a civilizációtól és a tengertől, lehúzós szervezés, színvonal alatti búvárbázis- ez ragadt meg bennem. Most viszont a magyar kapcsolat nem jelent alapértelmezésben dupla árat és fele minőséget. Most viszont az Adria olyannak tűnt számomra, amilyennek lennie kellene: elérhető pár óra autózással, akár pár napra is érdemes leugrani, és amit a pénzért kap a búvár, az korrekt. Szállás a tengerparton, gyors hajó, a tenger érdekességeiből is felvillantó merülés.

Nagy vágy volt részemről egy olyan igazi, tiszta erőből csikóhalazás. Most megkaptam ezt is, három hosszú merülésen. Klára szerint rusnya jószágok, szerintem meg roppant érdekesek. Úgy látszik, a víz alatti világ csúnyaságai ragadnak meg, mint a tintahal, meg a csikóhal?

Bárhogy is van, most megint egy kicsit gondban vagyok: az Adriával régi-új célpont került vissza a listámra, ahova el lehetne ugrani. De ez viszonylag kellemes gond, hiszen azt is jelenti, nem kell minimum hét éjszakában gondolkodnom, bárhová is mennék. A búvárcuccokat már kiöblítettem idehaza, száradnak itt-ott-amott az üres lakásban, és lassan szedhetem össze azokat a felszereléseket, amiket a jó meleg Vörös-tengerre viszünk a hó végén. De addig még van pár hétvége. Sőt, utána is lesz... Nagyon sok.