BúvárBlog

A tegnapi bejegyzésből egy apróságot kifelejtettem. Az, hogy terjedelmesebbé válásom miatt mondjuk egy póló nem lesz rám jó, túlélhető. De egy búvárruha más kategória. Igaz, általában ügyesen vásároltam világéletemben, soha nem költöttem feleslegesen a dupláját egy felszerelésre, mint amennyit indokolt volt. Bár hozzátehetem, mindig szerettem gyűjteni is az ilyen dolgokat, odahaza elég sok dolog van, amit valamiért érdekesnek találtam, megvettem, és most... hagyom porosodni őket.

Időnként azért meg is válok pár darabtól. Adtam már el mellényt, uszonyt, maszkot, palackot, majdhogynem fel tudnék szerelni valakit a számomra nem szükséges dolgokból. De ez éppen jó így. Persze lehetettem volna előrelátóbb, és ha már azt állítom, hogy ügyesen vásárolok, vehettem volna pár dologból nagyobb méretűt is, bízva a szebb és teltebb jövőben.

Most tehát bajban vagyok. Mint minden rendes tapasztalt búvár, én is hivatkozhatok arra, hogy a búvárruhák varázslatosan mennek összefele az idő elteltével. Kár, hogy ez nem igaz. Sőt, éppen ellenkezőleg, a ruhák akkor is öregednek, ha nem használja őket soha a tulajdonos, anyaguk vékonyodik. (Többek között ezért nem előnyös használatlan, de már évek óta a fogason lógó ruhát venni, hacsak nem elég olcsó.) Szóval ha netán mégsem sikerül betartani a 2007-es fogadalmat, elkezdhetek töprengeni a beruházáson. Bevallom: nincs sok kedvem hozzá.