Igen, a Petőfi rádió. Először is leszögezném, soha ilyen szinten egy közszolgálati rádió téma nem volt, mint ma. Vagy az volt az aktuális ügy, hogy melyik politikai vonal teszi rá a mocskos mancsát, vagy az, hogy nincs pénz, és a kettő ok valamelyikével indokolták a rádiósok elbocsájtását, amiből botrány volt, mert már ott dolgoznak kétszázhuszonhét éve, és amikor éppen nem a mikrofon előtt ülnek, akkor az épület omladozó falait tartják saját testi erejükkel, a fizetést pedig hazaadják a szerkesztőségnek.

Tudjuk, hogy megy ez.

Azaz ment: mostanáig. Most is kevernek ebbe az egészbe politikai szálat is, meg elküldött rádiósok segélykiáltásait, de a vita mégis elsősorban arról megy, mi is a közszolgálat. Végre arról beszélünk, fontos-e az, hogy a dugóban ülő harmincasok az emerkettőt hallgatják vagy a Slágert. Elemezzük, hiányzik-e a hetveneseknek a Jó ebédhez szól a nóta. Szóval szinte érdektelen, honnan indult a folyamat, most már messze túlnőtt azon, hogy a Szabó családnak hirtelen vége lett.

Nekem is van véleményem, természetesen. Én azt mondom, hogy a sokat emlegetett idősek nem azért veendők figyelembe, mert a modern világ el akarja tiporni a nyugdíjasokat, hanem azért, mert ők nem annyira rádióznak: tévét néznek. Létezik egy műsor a Duna TV-n, a Kívánságkosár, ami számomra nézhetetlen (éppen úgy, mint a Jó ebédhez... hallgathatatlan volt), de sokan viszont nézik. Jellemzően nem 30Y rajongók. És van még egy rakás műsor, amit sokan néznek az idősek közül is. Nem gondolnám, hogy rájuk most már csendes unatkozás vár.

Ami pedig a fiatalabbakat illeti: szerintem marhára fontos, hogy van egy kulturált csatorna, ahol hallgatható zenét adnak. Emlékszem, hányszor kellett körbetekernem a tipikus csatornákat, mert mindenütt rossz zene szólt. És egyetlen másodpercig sem sajnálom, ha kisebb a bevételük. Én szerkesztem be a vacakot? Egy frászt. Ha kereskedelmileg érezhetően hátrányba kerülnek, az szerintem nagyon is jó, mert bizonyítja, van igény a jobbra, a minőségibbre is. Én tudom, hogy a Petőfin nem Mozart és free-jazz szól (de hát ugyebár van nekünk egy Bartókunk is!), de a Danubiushoz képest még mindig értékes. (Megjegyzem, nem lepne meg, ha kereskedelmi csatornáktól kezdene átszivárogni egy pár műsorvezető-szerkesztő, aki végre normális zenéket adó rádiónál szeretne dolgozni.)

Szóval van egy Kossuth az okoskodásnak, van egy Petőfi zenének, híreknek, no meg a Bartók. A Petőfi fenntartása olcsóbb, bevétele nagyobb. Adófizetőként, weblapgazdaként éppenséggel inkább szimpatikus, ha értelmes üzleti terv körvonalait látom, nem pedig annyit, hogy "adjál pénzt, én majd elköltöm közszolgálatra", amiből jól megélnek páran.

De alapvetően a fenti okfejtés magánvélemény, tévedhetek is. A lényeg az a vita, a beszélgetés, ami arról szól, mit akarunk a közpénzből fenntartott intézményeinkkel. Lehetne ilyen vitát lefolytani a BKV-ról, a MÁV-ról, a parlamentről(!). De ott még a politika terepén zajlik az eszmecsere. Értelmetlen és unalmas, és pont azok nem szállnak be, akik a számlát állják. Az igazi persze az lenne, ha teljes egészében én határozhatnám meg, melyik közintézmény fenntartására költhetik az adómat. A végén még kiderülne, hogy többen elégedettek a Petőfivel, mint a parlamenttel.