A trükkös címadások mesterei, mint a Story Online, valószínűleg jól szórakoznak a kattintásokon, amiket a kissé túlzásokba eső címeik generálnak. Az rendben van, hogy ezek a "sajtótermékek" a csúsztatás Mozartjai, de tényleg csak így lehet valamire jutni?
Lássuk be, nem látszik manapság jó stratégiának az, hogy nagyobb erőbefektetéssel, hosszabb idő alatt állítson elő valaki hírt vagy cikket, amikor ez a cím: "Durva fogyás! Alig lehet ráismerni a színészre! Félmeztelen fotók!" jó kis pörgést hoz össze. Ja, hogy egyébként a középkorú Chris Nothról készült strandolós képek vannak a hírben, és talán nem akkora sztori, hogy egy fickó lead pár kilót, az mindegy. Fogyott? Fogyott. Hogy durván-e, ez csak megítélés kérdése. Színész? Úgy ismerik. A képeken félmeztelen? Mi az, hogy... Szóval nincs itt semmi hazugság?
Úgy gondolom, hogy a bulvárnak is megvan a maga helye, de ami szégyentelen és szánalmas egyszerre, az az, ha már minden érdemi munka helyett ilyen okosságokkal operál valaki. A címet ennek a bejegyzésnek én sem véletlenül adtam. Arra utal, hogy a divecenteren több, híres élőlény fotója van, és ezek a víz alatti jószágok semmiféle ruhát nem viselnek. Hopp, egy nudicsiga!
Szóval ezt kellene csinálni? Az ember ír két bekezdést, felé meg egy hülye címet és tuti a siker? "Cápáktól hemzsegő vízben volt a sztár!", és mehet alá a hír akárkiről, aki úszott egyet a Bahamákon- cápák biztosan vannak arra, maximum nem akkor és nem ott voltak, mint a lubickoló híresség.
Eddig is feltűnt ez a taktika, de legutóbb ez verte ki a biztosítékot (tudom, az én hibám, hogy minden szart elolvasok): Családi dráma Jakupcsek Gabriellánál! Fia gyilkosának közelében lakik a gyászoló anya!
És mi a sztori? A Jakupcseknél kifejezés arra utal, hogy az ő műsorában hangzott el a sztori, nem vele történt. A gyilkosság egy meglehetősen homályos sztori, és az, hogy az anya a gyilkostól karnyújtásnyira él, azért nem óriási meglepetés, mert egy kis faluban laknak mind a ketten.
Nem mondhatnám, hogy mondjuk a Story Online eddig is elsőszámú hírforrásom volt, de személy szerint úgy gondolom, volna egy határ, amin senkinek nem kellene túlmennie. Azt is hiszem, hogy az ikszedik ilyen apró csúsztatás után az is leszokik az efféle "tartalmas" magazinokról, aki pedig vevő a bulvársztorikra. Látom és érzékelem, hogy a hosszú írások alapvetően már elriasztják az emberek egy jelentős részét, de akkor sem lehet, hogy háromszavas címekből álló "magazinok" vegyék át előbb-utóbb az uralmat... Bár talán nem is lenne rossz. Tényleg minden szívfájdalom nélkül költözne el az ember valami távoli szigetre.
