Karcagról kocsikáztunk haza Budapestre. Aki ismeri a térképet, tudhatja, az út jó részét a 4-es számú főúton kell megtenni. Igen, van, aki halálútként ismeri.
Aki nem tudja, miért olyan veszélyes, autózzon rajta egy keveset. Furcsa egy út. Két- és négysávos szakaszok váltják egymást, természetesen a széles, középen korláttal elválasztott, jó minőségű, négysávos útszakaszokra is kilencvenes korlátozás vonatkozik. Kitalálható, hányan tartják be.
Az úton ugyanis folyamatos az erős kamionforgalom. A teherautók közül sok hetvennel döcög, ám a négysávos szakaszon alaposan felgyorsítanak. Mindenki ott akar előzni, és mondanom sem kell, a sebességet inkább az autópályán megszokotthoz igazítják. De ez még mindig a jobbik eset. A türelmetlenebb sofőrök ugyanis a nem kiszélesített szakaszon is pörögnek, bravúros előzésekbe mennek bele. Ha elszámítják magukat, jön a frontális karambol. Amennyiben a szembejövő nem agresszív és a fékre lép, el lehet kerülni a balesetet.
Kedves sofőr barátaim! Aki egy 100-120 kilométeres úton legalább egyszer úgy előz, hogy a másiknak keményen fékeznie kell a baleset elkerülése érdekében, az nem "dinamikusan és vagányan" vezet, hanem egy balfék módjára. Igen, te, aki azt hiszed, isten vagy a volán mögött, amikor kivágsz és bevágódsz és más bizonytalan reflexeire bízod az életed, rosszul vezetsz. Ez ilyen egyszerű.
Kedves Romániából érkező sofőrök, akik elfáradva, sok órás vezetés után közeledtek Budapest felé, bármennyire sürget az idő, bármennyire túl akartok lenni az úton, ne az én életemet tegyétek kockára azzal, hogy ennyire hülye módon vezettek. Aki nem jár arra, nem tudja elképzelni, ahogy a folyamatosan gyorshajtó kisbuszok szinte letolnak az útról. Olyan gyakran látni trafipaxos rendőrt ezen az útszakaszon- ennyit ér?
Autósok, mindenkit hazavárnak. Ha nem gondoltok a saját szeretteitekre, gondoljatok az enyémekre. Gondoljátok át, hányszor múlt hajszálon a baleset, amikor azt hittétek, simán megy az előzés. Számoljátok át, hány percet nyertek az előzgetéssel. Nem lenne jobb nyugodt tempóban haladni, annyival, amennyivel a többi autó a sorban? Ha nyolcvanhat, hát nyolcvanhat! Fel kéne fogni: a kilencvenes sebességhatár nem az autónak, a technikának szóló korlát, hanem nekünk, embereknek. Mi vagyunk a keskeny keresztmetszet. Aki ezt nem érti, inkább utazzon vonattal.
2007.08.22. 22:22
Ha nyolcvanhat, hát nyolcvanhat
Címkék: közlekedés baleset
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://buvar.blog.hu/api/trackback/id/tr74146462
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.