Bunny mondta rám, hogy fanatikus vagyok, amikor a fórumon pedzegettem a következő Kanári-utazásunk tényét pedzegettem.

Talán igaza van. De...

Több dolog van itt. Egyrészt az, hogy részben igaz, mert én nagyon elfogult vagyok azzal a környékkel. De azért azt is meg kell jegyezzem, elég sok másik helynek is adtam esélyt, Törökországtól Tunéziáig, Egyiptomtól Svédországig. Szóval az egysíkúnak tűnő Kanári-kalandok mellett számos más helyen is megfordultam (és merültem is). Én mondhatom nyugodtan, hogy van rálátásom arra, amit búvárkodással és barangolással elegyített nyaralások terén Európa nyújthat. Ebben a tekintetben a Kanári-szigetek pokolian jó alternatíva. Arról nem is beszélve, hogy most egy új sziget lesz a célpont, La Palma, tehát nem mondhatnám, hogy pontosan ugyanoda megyünk vissza sokadjára.

Egyébként is, minden csak nézőpont kérdése. Azt még megértem, aki újra és újra Egyiptomba jár búvárkodni. Azt már kevésbé, aki újra és újra Egyiptomba megy az ország kedvéért. Nekem Hurghada már sok. Vagy fogalmazzunk úgy, kevés? A lényeg: nem szeretem azt a körítést, ami egy egyiptomi búvártúrát körbevesz. Egyre kevésbé viselem, és ezt a legegyszerűbb úgy megoldani, ha nem járok oda sűrűn.

De számomra az igazi fanatizmus az, amikor valaki sokadjára megy vissza az Adriára. Bunny bármit is mond, tagadni nem lehet, ő sem tagadta, hogy az Adria nem mérhető az Atlanti-óceánhoz. Bármennyibe kerül az egyik meg a másik, a merülések színvonala nincs egy súlycsoportban. Innentől kezdve a mérlegelés a valamivel drágább de frankó meg a talán(?) olcsóbb, de csak a naplóbejegyzések számát növelő merülések közt van.

Ki lehet találni, én mire szavazok. (Ja, ma befoglaltuk november 28-tól La Palmát... Kis segítségként ennyi pluszinfó.)