Festettem. A szoba már szép fehér, a pár nem jól fedett foltot kentem át, és összeszereltem egy szekrényt is, egyébként meg pakolok, könyveket és CD-ket rendezgetek, szóval lassacskán újból lakhatóvá teszem a lakást.
A szép számítógépem viszont csendben elhalálozott, tehát épp amikor használni szerettem volna végre az izmos, nagy monitoros gépemet, és a laptop megmaradt volna hurcolható tartaléknak, ismét vissza kellett váltanom a laptopra. Ami nem egy tragédia, mert ez a gép is jó, sőt, csak nem így terveztem. (Habár, miért is ne köthetném erre a nagy monitort? Mi különbség lenne?)
Mindegy, részletkérdés, nem a legrosszabb felállás az, hogy ha a három gépből egy rossz, akkor a másik kettőből kell választani. Költeni pedig most nem szeretnék alkatrészekre. Nagyon nincs ínyemre az, hogy nézegetem, mi mennyibe kerül a boltba. Konkrétan mocskosul drága minden.
Tényleg nehezen magyarázható, mit ragaszkodik az ember Budapesthez.
